Ahogy Judit egyre jobban belemélyedt a témába, rájött: ez a gyulladáscsökkentő krém-világ valójában egy útvesztő. Ott volt a “kenőcs”, a “gél”, a “balzsam”, meg persze a klasszikus krém – de vajon mi a különbség közöttük, és mikor melyikre van szükség?
A fórumokon mindenki mást ajánlott.
– “A gél jobban felszívódik, és nem hagy foltot a ruhán.”
– “A balzsam erősebb, főleg, ha klasszikus gyógynövényes verziót választasz.”
– “A kenőcs vastagabb, tovább rajta marad a bőrön, jobban ‘lezár’.”
Judit próbált rendet vágni a káoszban:
-
Krém gyulladás ellen: általában gyorsan felszívódó, frissítő, hétköznapi fájdalmakra ideális.
-
Gyulladáscsökkentő gél: sport után, vagy ha napközben, irodában kellene valami, ami “láthatatlan” marad.
-
Gyulladáscsökkentő balzsam: makacsabb, hosszabb távú ízületi panaszokra, idősebbeknek gyakran ezt ajánlják.
-
Kenőcs: klasszikus, zsírosabb állag, főleg, ha éjszakára kennéd, vagy mélyebb rétegekre hatást szeretnél.
Minden egyes változat mellett és ellen is szólt valami. Juditban egyre inkább felmerült a kérdés:
“Oké, de tényleg csak a típuson múlik, vagy az összetételen is?”
A következő napokban Judit kipróbált egy-két népszerű márkát – hol mentolos gélt, hol klasszikus balzsamot. Tapasztalata vegyes volt: ami másnak bevált, az nála alig használt. Egyvalami viszont biztos:
Nem szabad csak mások véleményére, reklámokra vagy az első szembejövő tubusra hagyatkozni.